A Punctually Punch igazi egyéniségek, varázslatos női kiegészítők tervezője, olyan kínálattal, amiből nemcsak magadnak vásárolhatsz valami igazán különlegeset, de találhatsz a gyerekednek, a testvérednek, a barátnődnek, az anyukádnak, a nagymamádnak vagy éppen a feleségednek is egy-egy csodás ajándékot.

Mikor ébredt a tehetséged, hogyan váltál tervezővé, alkotóvá?

Egészen kiskoromtól kezdve minden érdekelt, amit a két kezemmel tudok létrehozni. Állítólag órákig elvoltam egy darab papírral a járókában. Megfontoltan egyre kisebb és kisebb darabkákra téptem, utána pedig egyesével rakosgattam őket jobbra-balra. Általános iskolás koromban divattervezőnek készültem. A középsuliban sikerült is összehoznom egy olyan anyagot, amit egy varrónő segítségével kifutóra varázsoltunk. Jó pár darabról még ma is úgy gondolom, hogy megállná a helyét utcán is.

Középsuliba a győri kisképzőre jártam textil szakra. Ez főképp szövési technikák elsajátítását jelenti. A kötelező feladatokon túl elkezdtem szokatlan megoldású táskákon dolgozni. Az alkotások funkcióba helyezése izgatott. Nem voltam elégedett azzal, hogy esztétikus, hogy jól mutat a falon, jó ránézni. Mindenképp szerettem volna, ha használható is valamire, amit készítek. Ettől éreztem magam hasznosnak. E nélkül az egész értelmetlen önmegvalósításnak tűnt.

Az iskolák elvégzése után a szakmában helyezkedtél el?

Mire leszakvizsgáztam, egy dologban voltam biztos. Nem akarok művészeti suliba járni, nem akarok helyezkedni, trendeknek megfelelni, körökhöz csatlakozni. Rosszul voltam az egésztől. Innentől számítva kezdődött az a 8 évem, amiben az alkotás csak hobbi volt.

A 2015-ös év második felében döntöttem el, hogy főállású alkotó leszek. Erre készültem életem nagyobbik felében, az nem lehet, hogy meg sem próbálom. Ehhez a döntéshez az is hozzájárult, hogy ahogy haladtak előre az évek, egyre rosszabbul kerestem a civil állásommal, ami valahol nonszensz.

Hogyan indult a vállalkozásod?

Elkezdtem koncepciózusan alkotni. Összegyűjtöttem az összes ötletem, és elkezdtem őket valóra váltani. Szakmai pályázatokon vettem részt. Blogot és Facebook-oldalt kezdtem vezetni a munkáimról. Az első komolyabb pályázaton, egy kanadai ’Wearable Fashion’ tenderen a munkám kiválasztásra és bemutatásra került, majd nem sokkal később egy grafikámat is díjazták. Ezek megerősítettek abban, hogy nem járok rossz úton.

Indítottam egy Indiegogo-kampányt, amiben pénzt gyűjtöttem a vállalkozásom beindítására. Sok segítséget kaptam, így sikeresnek mondhatom ezt a lépést is. Majd megpályáztam a munkanélküliek vállalkozóvá válásának támogatását, ami fél éves időtartamú, és mindenképp nagy segítséget jelentett a kezdeti időszakban, még ha nem is milliókról beszélünk. Ez a támogatás most jár le szeptember végén.

Ez idő alatt felépítettem a webshopomat, átalakítottam a blogomat és egyéb webfelületeimet. Folyamatosan részt veszek pályázatokon. Nemzetközi projektoldalakhoz csatlakozom, néha vásározni járok. Keresem, duzzasztom a vevőkörömet. És most hozzátok, a Krafty-hoz csatlakoztam.

Mi inspirál a termékek kitalálásánál, elkészítésénél?

Amennyiben nincs határidős egyedi megrendelésem – ezeket egyébként nagyon szeretem –, akkor abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a napi hangulatomhoz tudok választani feladatot. Ha merengős vagyok, akkor vagy a webbel és a reklámanyagokkal, fotófeldolgozással foglalkozom, vagy valami sziszifuszi dologgal, például hímzek. Mikor eltökélten kelek fel, akkor veszem elő a komolyabb tervezést és előzetes munkálatokat igénylő ötleteimet, ezek főképp a táskák. Ha pedig buzog bennem a tettvágy, ékszert készítek, noteszeket, gyors, pörgős dolgokat. Ha pedig egyikhez sincs kedvem, átfutom a pályázatokat, hátha valamelyik beindítja a fantáziámat.

Van segítséged, vagy mindent magad készítesz?

Otthon alakítottam ki egy kis műhelyt. Kicsit szűkös már, de most ezt engedhetem meg magamnak. Alapvetően egyedül dolgozom. Van egy kis csapatom, amely családtagokból és barátokból áll, akik nemcsak lelkileg támogatnak. Ők állnak nekem modellt. A komolyabb reklámfotókat a párom készíti. Van, aki az angol és magyar nyelven írt fontosabb szövegeimet – pályázatok, hivatalos anyagok – lektorálja. Rajtuk tesztelem az új ötleteimet, vagy ha éppen nem tudom eldönteni, mit nyújtsak be egy pályázatra, ők a kontroll csoport. Ez mind nagyon nagy segítség számomra.

Minden terméked egyedi darab?

Minden darab egyedi. Semmi sem tökéletesen egyforma. Ez egyrészről cél. Másrészről az eljárások nagy részéből is ez következik.

A kedvenc darabom egy drótból szőtt táska, amin rengeteget dolgoztam. Annyira hozzám nőtt, hogy mire elkészült, nem is tudtam volna megválni tőle, megtartottam, és szinte nap mint nap használom.

Fontosnak tartod a környezetbarát, újrahasznosított anyagokat?

Használok újrahasznosított textíliákat, kiegészítőket, a papíráruk beszerzésénél is fektetek erre hangsúlyt. Emellett részt veszek témába vágó pályázatokon is. Sőt egyik szolgáltatásom erről szól: „Ha kedvenc ruhadarabod felett már eljárt az idő, de örülnél, ha új alakban, új funkcióval még melletted lehetne pár évig; vagy meguntad és kicsit feldobnád…”

Mik a jövőbeni terveid?

Folyamatosan készülnek az új dolgok. Rövid távon szeretném a táskaszekciót felduzzasztani, de a sok egyéb feladat mellett lassan haladok a kidolgozásukkal.

Ezzel összefüggésben hosszú távú célom, hogy a táskákra egy varrótársat tudjak alkalmazni, aki a prototípusok alapján sokszorosít – természetesen nem teljesen egyforma darabokat.

Szeretnék a grafikáimnak és figuráimnak is nagyobb szerepet adni. Bővíteni a papíráru-készletet. Saját mintával ellátott textíliákat tartani, és belőlük dolgozni is. Egy animációsorozatot is tervezek, amelynek az alap forgatókönyve már megvan.

Jövő év elején végzek, mint szocio- és művészetterápiás csoportvezető. Ezt a többlettudást mindenképp szeretném valamiképpen hozzáadni a vállalkozásomhoz, olyan alkotásközpontú dolgot hozzákapcsolni, ami egyben segítséget jelent a szociálisan hátrányos helyzetűek bizonyos csoportjának.

 

Punctually Punch a Krafty online piacterén: